2015. november 1., vasárnap

Vége vagy egy nagyon hosszú szünet

Sziasztok!
Szerintem már lehetett számítani erre a bejegyzésre.  Amint a cím is mondja még én se tudom, hogy befejezem e. De már nem tetszik ez az ötlet és szerintem elég sablonra is sikeredett. Az biztos, hogy még nagyon nagyon sokáig nem lesz rész. Először is bocsánatot szeretnék kérni amiért ilyen sokáig nem jelentkeztem. Valamint bocsánat, hogy így írtam a blogot, viszont tanultam az esetből és a következőt már úgy fogom hozni ( igen most jelen pillanatba írok 2 teljesen más témájú történetet) amikor befejeztem az egészet csak saját magamnak.
Nagyon szeretném megköszönni a támogatást Palkónak! *taps taps*
Mert mindig biztatott, hogy írjam tovább.
Nos megköszönhetném Sacinak is ugyanezt, de ő nem volt ilyen kedves.
És nagyon köszönöm annak aki olvasta a blogomat.
Most elköszönök, de nem véglegesen. ;)

Csókolom!

2015. május 26., kedd

Nem rész!

Sziasztok!
Tudom, nagyon rég volt már rész, de van magán életem. Én is járok iskolába, és próbákra. Mivel év vége van, ezért óriási hajrába vagyok én is. Rengeteget tanulok, és már nem is csinálok mást. Témazárók sorozata előtt állok, és higgyétek el próbálok írni. Az új rész már készülőben van. Sietek, hétvégére megpróbálom hozni! Kérlek maradjatok mellettem. Köszönöm <3
Sziasztok!

2015. április 13., hétfő

Hahi emberek! Elnézést a késésért, de versenyem volt, meg drága családommal nem értünk "pár" dologban egyet, így gép eltiltásban vagyok.. . Mindegy lényegre! Szóval Sajnálom, de itt az új rész. Jó olvasást! :)






Reggel nagyon hamar felkeltem. Hajnali 3:26-ot  mutatott az ébresztőóra, de én csak kínlódtam. Az agyam egész este kattogott, így alig aludtam 2 órát. Késztetést éreztem arra, hogy elmenjek sétálni. Felöltöztem, és kiosontam a házból. Amikor épp a kerítésen akartam átmászni, egy hang szólított meg.
- Nati, hová mész?- kérdezte öcsém fáradt tekintettel.
- Még magam sem tudom.- feleltem őszintén.
- Ne hagyj itt!- könyörgött.
- Dehogy hagylak- öleltem át - Velem akarsz jönni?
Némán bólintott. Átmásztunk a kerítésen, és elkezdtünk sétálni. Andris 10 perc séta után teljesen kimerült, egyre többet ásított, és laposabbakat pislogott. Felelőtlen vagyok. Hogy gondoltam, hogy hajnali 3-kor elhozom sétálni? A legközelebbi padnál megálltunk. Nem akartam vissza menni a házba, ezért hívtam az egyetlen embert, akire számíthatok.
- Szia!- mondta álmos hangon.
- Felkeltettelek?
- Lényegtelen. Baj van?
- Nem csak...Átmehetnénk hozzád?
- Mehetnénk?- emelte ki a többes számot
- Andrissal.
- Hol vagytok most?
- Egy parkban.
- Mit csináltok ti egy... Á, mindegy majd elmeséled. Értetek megyek.- mondta, majd lerakta. 
5 perc múlva egy kocsi parkolt le mellettünk. Bemásztunk az autóba. A rövid út csendesen telt. Amikor megálltunk, akkor vettem észre, hogy a mellettem lévő csöppség elaludt. Kiszálltunk az autóból. Felemeltem Andrist, és Dáviddal együtt bementünk a házba.
- Ne hozzam én?- kérdezte.
- Ne!- mondtam durvábban, mint szerettem volna, és még jobban szorítottam öcsémet magamhoz. Felvittem a lépcsőn, és bevittem a vendégszobába. Ott lefektettem egy ágyra, és betakartam. Csendesen becsuktam magam mögött az ajtót, és átmentem Dávid szobájába.
- Elmondanád mit kerestél te az utcán hajnalban egy kis gyerekkel?
- Hát én elindultam sétálni, ő pedig jönni akart velem.
- És te miért indultál el sétálni?
- Mert nem bírtam aludni.
- Még jó, hogy holnap szombat. -mondta mosolyogva- Nem akarsz aludni?
- Nem vagyok álmos.- ráztam a fejem.
- Akkor csak fekszel.- jelentette ki.
- Oké,- nevettem- Tudnál valami pizsit adni?
Elkezdett turkálni a szekrényébe, majd elővett egy bő pólót és egy francia bugyit. 
- Neked honnan van ilyened?- kérdeztem röhögve
- A nővéremé, ha itt aludna. 
- Aha persze.- mondtam vigyorogva, majd elindultam a fürdőszoba felé. 
Ott gyorsan átöltöztem, majd vissza mentem. Dávid az ágyában feküdt egy szál bokszerben. 
- Többször kéne így lenned. - mért végig tetőtől talpig. 
- Túl jó testem van.-tettetem az egoistát.
- Ebben egyet értünk.- mondta és egy puszit helyezett az arcomra. 
- Reggel haza megyünk...- kezdtem bele, de Dávid félbe szakított.
- Dehogy mentek!
- De nem zavarunk?
- Te sosem zavarsz.
- De van egy testvérem. 
- És? Nagyon bírom. Ti sose zavartok. 
- Köszönjük.
- Semmiség.- mondta, majd lágyan megcsókolt.

Reggel telefonom csörgésére keltem. A kijelzőre pillantottam,, ami drága barátnőm nevét mondta. Lélekben felkészültem az ordibálásra. Kimentem a folyosóra és felvettem. A telefont eltartottam a fülemtől, mert Letti üvöltözni kezdet.
- Hol a retekbe vagytok?
- Ez egy csalafinta kérdés- kezdtem.
- Nagyon vicces vagy, de valahogy nincs kedvem nevetni.
- Dávidnál vagyunk.
- Gyertek haza!
- Nem!
- Mi az, hogy nem?- kérdezte hitetlenkedve.
- Töltsd együtt a napod anyuddal! Ketten.
- Rendben, de este gyertek haza!- mondta, és hallottam a hangján, hogy megbékélt.
Leraktam a telefont, majd Andrishoz néztem be. Békésen szuszogott az ágyba. Vissza mentem Dávidhoz, aki már az ágyon ült.Kócos haján nem lehetett nem mosolyogni.
- Hol voltál?- kérdezte álmos hangon
- Andrisra néztem rá.
- És engem itt hagytál?- vágott "szomorú" arcot.
- Ahogy mondod. Mit csinálunk ma?- ültem mellé az ágyra.
- Vidámpark?
- UUU! Jó!- lelkesedtem
Felkeltettem Andrist, hogy készüljön, mert vidámparkba megyünk.
1 óra alatt mindenki elkészült, és indultunk. Az út csendesen telt. Nem is emlékszem, mikor voltam... Utoljára anyáékkal pár éve. Nem! Nem gondolhatok ma rájuk. Ez egy jó nap lesz.
Fél órát utaztunk, amikor oda értünk.

Annyi mindent láttam, amit azonnal ki akarok próbálni. Nem tudtam hova menjünk először, így az óriás kerékhez indultunk.Mivel óriási sor volt átmentünk a hullámvasúthoz.  Izgatottan vártam, hogy mi kerüljünk sorra. Izgultam. Még sose ültem ilyenen. De azt tudom, hogy az életem egy hullám vasút. Van, amikor emelkedik, majd a mélybe zuhan. Csak azt nem értem: miért lent áll meg?
Amint beültünk remegni kezdtem. Szélen ültem mellettem Andris mellette Dávid.
Életem legjobb 5 perce volt a menet. Szabadnak éreztem magam, és olyan volt, mintha repülnék.
De a zuhanás volt a legjobb, mert utána mindig visszaszállt a magasba. Ez a szerkentyű reményt adott.

Ennyi lett volna. 
És tudja kinek üzenem: Minden rendbe jön! Az emlékeket nem vehetik el tőlünk! 

















































































2015. március 7., szombat

Nagyon hosszú kihagyás után itt az újabb rész. Köszönöm Petrának az állandó csesztetést, hogy vigyek már részt nélküle most nem olvashatnátok ezt az izét.

Jó olvasást! :)


Tag

Amikor felkeltem már besötétedett. Riadtan fordultam Dávid felé, de ő már nem volt ott. Lementem a konyhába, de ott se találtam. Már gondolkoztam, hogy lelépek, de az ajtón abban a pillanatban egy fiatal lány lépett be.
- Szia! - köszönt barátságosan. Nagyon  szimpatikus volt, gondoltam én se eszek bunkó.
- Szia!
- Natasa igaz?
- Igen, de honnan tudod?
- Dávid már mesélt rólad. Jaj, be sem mutatkoztam. Dina vagyok, Dávid nővére.- nyújtott kezet.
- Nem is tudtam, hogy van nővére. 
- Te is itt laksz?
- Nem, dehogy- mosolygott-  Dávid küldött. El kellett mennie hamarabb megkért, hogy én jöjjek érted.
- Miért?
- Én viszlek a központba.
- Te is tag vagy?
- Igen. Én nem akarlak siettetni, de indulnunk kell.
Ki mentünk a  házból. Az utcán egy sportkocsi parkolt. Nagyon tetszett, még sosem ültem ilyenben.
Dina kinyitotta a kocsit, és beszálltunk. 
- Izgulsz? -kérdezte.
- Kicsit.
- Tudod örülök, hogy találkoztál az öcsémmel.
- Én is.- mosolyogtam.
- Van testvéred?
- Igen, egy öcsém.
- Jó dolog ez a kistestvér.- mondta aranyosan. Látszik rajta, hogy mindennél jobban szereti a testvérét. 
- Ti jól kijöttök Dáviddal?
- Még sose veszekedtünk.
- Kisebb korotokba se?- képedtem el teljesen.
- Akkor se. A természetünk mindkettőnknek nyugodt. Ha valami nem úgy történt, ahogy mi akartuk, akkor is csöndbe maradtunk.
- Nálunk se volt sok vita, de azért elő fordult.
- Hány éves vagy?- kérdezte váratlanul.
- 15. 
- Tetszik a gimi?
- Általánosba járok.
- Hogyhogy.
- A baleset után pszichológushoz kellett járnom. És ő azt mondta, hogy nem kezdhetem el a közép iskolát, mert, nem beszélek, és ez új helyen nem működne.
- És újra kell, majd felvételizned?
- Nem. Igazából már jegyeket se kapok, de dolgozatokat írok. De nem lesz bizonyítványom.
- Akkor minek írsz dogákat?
- Én se tudom.
- Mondjuk, amit mesélt Dávid nem hiszem, hogy több dogát írsz.- nevetett
- Ne! Elmondta?
- Az egész csapatnak. Ezzel nem ártott semmit. Csak elmondta, hogy lány létedre egy csepp könyörület sincs  benned.
- Hát durva tudom, de...- kezdtem volna megmagyarázni erőszakkoságsom.
- Szerintem jól tetted. Én lehet még ki is nyírtam volna ezt a palit.
- Én is így tervezem. - nevettem.
Egy erdőben jártunk, majd megálltunk egy lepukkant épület előtt. Megérkeztünk. Nagy levegő nem lesz baj. Nagyon félek.
-Dávid már itt van? -kérdeztem
- Igen.
Megnyugtatott a gondolat, hogy az a kék szemű srác ott bent vár. Ahogy beléptünk a raktárba teljesen kihaltnak tűnt. Bementünk egy szobába, ahol a földön volt egy lejárat. Dina határozott léptekkel elindult, én pedig követtem őt. Amint leértünk, még kanyarogni kellett egy kicsit, de utána beértünk egy óriási helyre ami tele volt emberekkel. A többség fiú volt, de akadt pár lány is.
- Figyelem!- üvöltött Dina.
Mindenki elhalkult, és ránk figyeltek.
- Köszönöm! Szóval ő az új csaj, akiről Dávid mesélt. Fel akarjátok mérni az erejét vagy elhiszitek nekem, hogy joggal van itt?
- Megnézzük.- üvöltötték páran.
- Annyi lesz a feladatod, hogy meg kell verekedned valakivel, nem tart sokáig amíg valamelyikőtök földre kerül.
Némán bólintottam. Nem vagyok erős. Veszíteni fogok. Nem szabad, hogy az ellenfelem nyerjen. Nem hiszem, hogy akkor tag lehetnék.
- Bálint! Gyere ide.
A tömegből elő lépett egy szőke hajú közepesen magas fiú. Nem néz ki túl izmosnak. Van egy kis esélyem. A terem közepére mentünk, ahol a tömeg körbe állt minket.
- Ha azt mondom rajta, essetek egymásnak. - kiabált megint Dina.
-Egy - semmi baj van esélyem. Ha gyorsabb vagyok nála még le is győzhetem.
- Kettő - kezd hányingerem lenni, de ne már nincs visszaút.
- Három!
A srác megindult felém. Nem megyek elé. Amint elém ért elindította a jobb kezét, sikeresen elhajoltam előle. Amíg keze tovább lendült én légcsövébe bokszoltam. Ezt a cselekedetem egy sípcsontba rúgással díjazta. Egy pillanatra a fájdalommal voltam elfoglalva addig ő a gyomorszájamba vágott. Összegörnyedtem de közbe kirúgtam a lábát. Nem esett el úgyhogy a kísérletem kudarcba fulladt. Ő is megpróbálta kirúgni a lábamat, de én erre már számítottam, úgyhogy felugrottam. Amíg lába tovább lendült én arcát vettem célba és szeme alá ütöttem egyet. Meg fogta az eltalált helyet, addig én ráugrottam. Ő hanyatt esett, és én dőltem vele. Gyorsan felálltam és az oldalába rúgtam párat.
- Natasa  nyert!- Üvöltött Dina
Mindenki teli torokból üvöltött volt, aki örült, volt olyan aki elküldött. Szerintem tag lettem, bár nem vagyok benne biztos. A tömegben megpillantottam Dávidot, aki a mosolyogva engem nézett. Oda mentem hozzá,és átöleltem.
- Most mi van?- kérdeztem.
- Tag lettél.- suttogta a fülembe.
- Az egészet láttad?
- Nem, sajnos lemaradtam róla.- nevetett.
- Nagy kár. Pedig jó voltam,- nevettem én is.
- Elhiszem.
- Most mi lesz?
- Megyünk apámhoz.- mondta, azzal megfogta a kezem, és elkezdett vezetni. Kanyarogtunk a folyosókon, amikor már kihalt folyosóra értünk a falnak döntött:
- Tudod nagyon dögös vagy verekedés közbe.- beszélt az ajkaimba.
- Tudod milyen sexy lennék fog nélkül?- nevettem
- Nekem bejönne.- nevetett ő is, majd száját az enyémre tapasztotta. Finoman, és érzékien csókolt.
Elváltam tőle, mert nagyon szeretnék találkozni a főnőkkel.
- Bírj már a véreddel!- nevettem.
- Nem igazán megy- vágott "szomorú" arcot.
- Na menjünk.- vinnyogtam
- Kis túlbuzgó!- mosolygott rajtam.
Tovább mentünk a folyosón, majd egy irodához értünk. Bekopogott egy ajtón, és vártuk, hogy valaki kiszóljon.
- Gyere!
Amint meglátott engem Dog elmosolyodott.
- Nocsak! Új tag?
- Lenyomta Bálintot.- vigyorgott Dávid.
- Van erő a kis csajban!- nevetett
-Szóval Natasa!- fordult hozzám- el kéne mondanom pár dolgot.
- Dávid maradhat?- kérdeztem
- Persze.
- Szerintem nagyjából tisztába vagy mibe keveredtél. Nem fogsz tudni semmit, hogy éppen kit ölsz meg és miért, de ha én azt mondom meg kell csinálod te megcsinálod. Drogokkal is foglalkozunk. Jövő héten jön egy szállítmány, amit el kéne venni mások elől... Ha addig megtanulsz rendesen lőni jössz velünk!
Némán bólintottam.
- Most pedig mehettek haza.
Ki mentünk az ajtón. Elmosolyodtam. A gondolat, hogy elindultam azon az úton, hogy meg találjam a szüleim gyilkosát boldoggá tett. Dáviddal beültünk a kocsiba.
- Nem is mesélted, hogy van testvéred.- szólaltam meg.
- Nem kérdezted.
- Bocs -nevettem
- Tetszett a mai nap?
- Nagyon.
Az út haza csendesen telt, mindketten gondolatainkba mélyedtünk. Amikor a ház elé értünk kiszálltunk.
Amint fellépet a járdára szorosan átöleltem
- Köszönöm- suttogtam a fülébe. Gondolom megértette mire mondom, mert nem válaszolt, hanem hátrébb tolt a szemembe nézett és megcsókolt.









2015. február 22., vasárnap

Sajnálom...

Hát sziasztok!
Tudom "kicsit" sokat kések. De ez 4 ok miatt van:
1. Egy hete betegeskedem elég keményen és pótolnom kell.
2. Nem rég volt egy tánc gálánk, amire rengeteget próbáltunk.
3. Saci :D akivel mostanába elég gyakran járkálunk át egymáshoz.
4. A legfontosabb, hogy nincs ötletem. Amint lesz egyből hozom. Sajnálom...



2015. február 11., szerda

- Nem rész, közérdekű -

Hahi emberek^^
Találtam tumblin egy ilyet. Ha szeretnétek csináljátok. Holnap! Péntek 13.


2015. január 28., szerda

Szereplők

Hahi^^

Hoztam képeket a szereplőkről! Ha elképzeltétek őket nem akarok illúzió romboló lenni ne nézd tovább! ;)





                                      Natasa (15)


                                                   

                                                 


                                          Dávid (16)




                                       Letta (15)




                                             
                                          Andris (10)




      Hát ők lennének a főbb szereplők. Ha jön új fontosabb szereplő őket is berakom! :)